HTML

Így néz ki közelről az FSHD

Facioscapulohumeral Muscural Dystrophy. A sokféle izomsorvadás egyike.

Friss topikok

  • Farkasné Renáta: @Kertváros: Nagyon szèpen köszönöm a választ. (2020.10.04. 17:47) Egy év szünet után
  • István Kapos: @Kertváros: kaposistvan@t-online.hu köszönettel.kaposné.m. (2017.09.29. 02:30) Így néz ki közelről az FSHD
  • Otto Lang: Sajnos magamon kellett megtapasztallnom,hogy egy gerinctörött es izomsorvadásossá lett beteg ember... (2015.02.07. 15:46) Jó és rossz állomások
  • Judit Váradiné Csapó: Kedves Judit! Ezt a készüléket ismerik? Caugh assist machine és kifejezetten a váladék eltávolítá... (2014.03.15. 11:27) Köpünk mi mindenre!
  • Judit Gréci: Nagyon megrendítő párod állapota és a te kitartásod.Annyit tudnék javasolni, hogy a táplálkozásba ... (2013.12.08. 14:10) Funkcionálunk

Címkék

Évforduló

2016.12.26. 01:24 Kertváros

 

"Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán."
- mondom az angol gyerekversikével együtt. 

Beezony. Kiskarácsony immár eljő és eljött hétfőn, azaz 19-én az ötödik évfordulója annak, hogy F leesett a lábáról és soha többé nem bírt felállni. Fanyar ízzel emlegettük aznap mindenkinek, aki csak megfordult felénk, történetesen épp egy réges-régi baráti házaspárnak. A férj igazi aranykezű ezermester, rengeteg segítséget kaptunk tőle is, mióta beütött nálunk a mennykő. Pár nap múlva pedig egy régi munkatársnője, barátja látogatta meg F-et, akivel még egyetemen is együtt voltak, neki is elmondtuk persze. 

Mivel a mennykő jószerint már házibarát nálunk, nélküle karácsonykor sem maradhattunk. Kedden elromlott a wc-tartály, amit majd jövő hét elején kicserél a bátyám, de ennél nagyobb baj volt, hogy másnap délután lehalt a betegemelőnk. Épp fürdés után akartam visszafektetni az ágyába F-et, de a betegemelő se le, se föl. Igen komoly erőfeszítéssel bírtam csak visszahúzgálni szegényt az ágyába, mert persze a fürdetőszék alacsonyabb, mint az ágy. Az újabb megoldandó gondokkal szembesülve komolyan eltűnődtem azon, hogy feladom. Nagyon-nagyon-nagyon elegem van már az örökös küszködésből. Egy kávé után lehiggadva persze felhívtam a testvérem, ki mérnökember, hogy jöjjön és nézze meg, tud-e segíteni az emelőn. Jött is a millió műszerével, szerszámával, szétszerelt, piszkált, mért és arra jutott, hogy kimúlt az egyik akkumulátor és a másik is nagyon gyenge. Másnap reggel vásárolt kettőt és délre már be is szerelte, az emelő pedig olajozottan le-föl jár azóta is. Azonnal meg is mutattuk F-nek, aki boldogan vigyorgott az ágyából. Létfontosságú az a dög, na! A szerkezet (=dög) - talán még emlékeznek - egyszer már elromlott, akkor történetesen húsvét előtt pár nappal és az akkori kalandunk került 90 ezer forintba. Így mulat egy magyar mozgássérült! 

karacsony38_kicsi.jpg

De jöjjön a karácsony. Nem szeretek főzni - ezt már tudják. Azt viszont nem, hogy mennyire irtózom a nyers hústól. Amíg élt a mamám, mindig őt kértem meg a trancsírra, később pedig az én aranylelkű, áldozatkész férjemet. Aztán lett, ami lett és szembesültem a húsfeldolgozás kényszerével. A kényszer pedig nagy úr és én igen komoly lelki ráhangolódás után gumikesztyűben, villával, késsel, papírtörlővel és kikapcsolt orral (még a szagát sem állom a nyers húsnak!) készítem elő a húsokat. A látvány megér egy misét, az biztos! Tudom, hogy röhejes, de ez van. Muszáj főznöm, mert egy csontsovány embert kell etetnem lehetőleg finom étkekkel és ha bírom, hizlalnom is egy kicsit. A december eleji mérés szerint F súlya nem változott és már ez is jó hír, legalább nem fogyott, most 54,3 kg. Saját elmondása szerint jobb az étvágya mostanában, néha még túl is eszi magát egy kicsit, aztán jönnek a nagy, nehéz kövek a gyomorban. Visszakanyarodva az ünnepi főzéshez: mint mindent, ezt is F nyelőképessége határozta meg. Lett tehát húsleves gazdagon, de tényleg gazdagon. A jó húsleves szerintem egyébként is egy alkotás, gyönyörűséggel rakosgatom a fazékba a húst, zöldséget, fűszereket és szívom be a fővő leves illatát. Azután lett csabai sertéskaraj, mert azt hidegen is, melegen is és jól lehet vékonyra szeletelni. Nem lett viszont hal, mert F fél a szálkától és nem alaptalanul, ha véletlenül mégis akadna egy, biztosan nem bírná kiköhögni. Lett körtés, aszalt szilvás, sajtos csirkemell, a pecsenyelében tejföllel és fehér borral, na ez aztán kegyetlen finom lett és persze puha, hisz a puhaság elsődleges szempont. Köretként krumplival, mert most éppen krumplikorszakunk van. Ősszel jól szórakoztam, amikor egy nap azzal fogadott megszokott zöldségesem a piacon: Megjött a téli krumpli, tessék szólni a gyógytornásznak, jöjjön érte! Így tehát szóltam, a gyógytornász ment és hozta a zsákokat. Jaj, nagyon-nagyon szeretjük ezt a nemcsak szakmailag, hanem emberként is remek nőt! Lett persze sütemény is általam, meg kaptunk a gyógytornásztól is, lehet enni doszt. Holnap a káposzta napja, vagy ki mit akar, azt is a gyógytornász hozta (főzte). Köszönjük szépen!

Egyik este megnéztem az atyr Pharma honlapján a legutóbbi jelentésüket. Most nem precízkedem ide, annyi derült ki, hogy átütő eredményekről egyelőre nem tudnak beszámolni, de a kísérleteket folytatják. Ezeket olvasva leterítettem az öt éve sírva felszedett szőnyegeket a szobákba, kivéve persze azt, ahol férjem honol és barátkoztam a szokatlan látvánnyal. Marad hát a várakozás továbbra is Resolaris ügyben.

A minap F egyik gyógyszerét akartam kiváltani és kiderült, hogy hiánycikk. Bejártam a környék három patikáját, de nincs, nincs. Segítőkész gyógytornászunk is bejárta a recepttel Tolnát-Baranyát, végül Veresegyházon kapott két doboz kisebb dózisút, mint a felírt. Nagyobb dózisú persze van mindenütt, de kapszula, nem tudom elfelezni. Érdekes, hogy gyógyszer-hiánycikk is van manapság. Tényleg meglepett, mert egy általános, gyakran és sokak által szedett medicináról van szó.

Jaj, már nagyon későre jár, mindjárt fordíthatom meg F-et, azután megint és azután megint és még le sem feküdtem. Macikát is vinni kell, mire hármat számolok, mert hat órakor már mehetnékje van. Vagy talán korábban is, de előbb nem megyek ki vele a sötétbe, az biztos. A piactér már régen karácsonyi fényben ragyog, egyik sarkán díszes fenyőfa áll, a kövér aranyhalak téli akvárium-szállásukon múlatják az időt, a közösségi ház elé pedig - jászol-hangulatot idézve - karám került, benne állatokkal. Vannak kecskék, juhok, két póni és még egy falabella is, az az icurka-picurka ló, ami olyan, mint egy játéklovacska - a gyerekek határtalan örömére. Igazán nagy ötlet ez a karácsonyi karám, komolyan mondom, hogy már vártam, mi is elnézegettük (részéről szagolgattuk) Maci kutyával a déli sétáinkon.

christmas_ws_bear_toy_kicsi.jpg

De most tényleg megyek aludni, hisz már

"Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán."

Holnap folytatom. Boldog karácsonyt és jóccakát!  

     

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lapocka.blog.hu/api/trackback/id/tr8812063925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása