Dúlt vagyok, gondolom, ez kiderült. Nagyon dúlt! Történt tegnap délelőtt, hogy végre kijutottam a kertbe, levágni az immáron derékig érő füvet. A fűnyíró felé tartva vacak kis nyávogás ütötte meg a fülem. A hang után eredve egy kismacskára találtam, ami ugyebár tegnap este még nem volt ott. Nem ragozom hosszan: egy aljas, hitvány, felelőtlen féreg az éj leple alatt egyszerűen berakta a kicsikét a kertbe, ahogy ez mostanában divat. A nem kívánt szaporulatot kivisszük a kertvárosba és szépen ide-oda bedugdossuk a kertekbe. Hogy törjön le a keze mindegyiknek! A fűnyírásnak lőttek persze, az egész napom azzal ment el, hogy ismerősök és ismeretlenek, vagyis menhelyek között befogadót kerestem a kismacskának. Gonosz lelkek azt mondták, hogy rakjam pár kerttel odébb, de én ilyet egyszerűen nem tudok megtenni. Nem, na. És kész.
Vajon mennyi időbe telne a felelős állattartást beleverni kedves embertársaink fejébe? Minden tavasszal és nyár végén nagyon-nagyon kedvezményes ivartalanítási akciót hirdetnek az állatorvosok, állatklinikák.Miért nem élnek vele a kisállat tulajdonosok???? Ha azt mondom, hogy egy hétvégi bevásárlásból három kandúr ivartalanítása kijönne, higgyék el nekem. Vagy egy nőstényé.
Így tehát ott álltam egy, a konyhába bemenekített, halálosan rémült, nyávogó kis állattal. Ha nem érdekel senkit, akkor is elmesélem. Estére találtam egy macskabolond asszonyt. Egy hétköznapi hőst. Megállapodtunk, hogy befogadja a kicsikét, aki addigra meg lett etetve szottyos junior táppal, ergo telepisilte-kakilta többször is a konyhát és persze nyávogott vég nélkül. Kapott egy parafadugót játszani, meg egy alufóliából gyúrt labdát, és persze kapott egy törülközőt vacok gyanánt maga alá egy védett sarokban. Kiderült róla, hogy fiú és nagy vagány. Jó egerész lesz, a biztos! Egyébként vörös-fehér, mókás színelosztásban. Feje teteje vörös, fülei, mellkasa, feje oldalt fehér, mancsai fehérek, háta vörös, de nagyon szabályos elrendezésben. Nagy szabadulóművész, de isteni kis alak. Azt meg már nem is taglalom hosszan, milyen, amikor öt deka macska dühösen fúj az emberre....
De vissza a hétköznapi hőshöz. A pártoló tagokkal együtt többszáz macskát gondoznak, nála személy szerint 57 macska van szépen, tisztán tartva, ivartalanítva, etetve, itatva - ide fogadta be 58-iknak a kicsit. Állatorvos felé jó nagy adósság persze. A hétköznapi hős sokszor saját kárára cselekszik jót a macskákkal. Kérdem én: mi lenne, ha ezek az állatok ott kóborolnának Budapest utcáin rühesen, betegen, éhesen? Tudom, hogy ez itt nem a reklám helye, de aki tud, adjon nekik. Úgy hívják: Kuci kisállatmenhely alapítvány, adószámuk: 18170342-1-42, szlaszám: OTP 11786001-20137649-00000000, van honlapjuk is, elég avétos, de könyörgöm, miből lenne rá pénz? Az egy százalékos felajánlásokból kb. 900 ezer ficcs jön össze és ennyi. A többszáz macskának. Segítsen, aki tud! Nézze meg a www.kuci.hu honlapot, van rajta mindenféle tudható dolog. Lehet macskát örökbe fogadni valósan és virtuálisan is. Fricike, a nálam talált kicsi is vihető. Nagyon okos, nagyon szerethető.
Magunk állapotához visszakanyarodva jelentem: romlunk. Nem híztunk egy dekát sem. Nagy kár. Viszont fogytunk egy cseppet. Furcsa ez, mert a zsírszövet gyarapszik, az izmok pedig - bár alig észrevehetően - apadnak. Csak tudnék rájönni, miért. Valami megint történik a mélyben, ez biztos, mert például korpás lett a haja F-nek, holott eddig nem volt az, zsírosabb a bőre, szerintem megint valami hormonális változások zajlanak. A tetejébe jól felment a vérnyomása, mégpedig rafináltan: előbb az alsó érték nőtt meg és maradt is úgy, néhány hét múltán pedig a felső, és fent is maradt. 150-160 közti felső és 95-107 közötti alsó érték - a rendesen szedett vérnyomáscsökkentő gyógyszerek dacára.
Így tehát el is mentem három héttel ezelőtt az új körzeti orvoshoz, hogy segítséget kérjek. Meg hát még januárban ígérte, hogy megismerkedik F-el, de még nem ért ide...
Orvoskalandunk több tételben és egyebek folytatása a következő bejegyzésben, félek, nagyon hosszú lesz ez így, mint ahogy hosszú a történet is.
Inkább itt egy kép Maci kutyáról, még a télikabátjában, de azóta már csinos nyári ruhát öltött a kozmetikus által és voltunk orvosnál is.
A laborvizsgálat nagyon drága volt, de Maci is egy drága eb, minden pénzt megér (már amennyi nekünk van), kiderült, hogy tényleg a pajzsmiriggyel van gond. Hormonpótló gyógyszert kap élete végéig. S míg nemrég még kedvetlenül, öregen, fáradtan csoszogott sétakor, most - bundájától megszabadulva és gyógyszer által felfrissítve - úgy ugrik föl helyből a kanapéra az öregfiú, mint a szöcske! Naponta vagy harmincszor!
Tombol a tavasz, már a múlté a kerti ibolyaszőnyeg, a piactéri szökőkútba megérkeztek az aranyhalak is és nullától százig mindenki biciklire pattant. Nyílik a rózsalugas, gyönyörű. Én meg itt ülök bent és kezdek erősen lehangolttá válni, jaj.
De inkább nézzék meg a fenti képet. Egy ilyen kutyát csak szeretni lehet, ugye?
